Szokatlanul korán ébredtem, igaz a hasamra sütött a nap. És ez így történt minden reggel, amíg ott voltunk. Janské Lázně a tengerszint felett kb. 700 m-rel van. Gyakran van kellemetlenül hűvös, esős idő - még nyáron is. A ragyogó napfényt, a szép időt ki kell használni, ezért elhatároztuk, hogy irány a Černá Hora - azaz a Fekete Hegy. Előző nap megkaptam a kölcsön kerekesszéket, ezért én azt választottam a gyaloglás helyett. Persze hegymászásra nem alkalmas, ám a lanovkát éppen nekünk találták ki. A beszállóhelyre egy elég meredek út vezet, önerőből már az is megoldhatatlannak tűnt. Egy pillanatig sem kellett volna aggódnom, mert mindenhol volt segítőkész ember. A zárt fülkéket plexiüveg borítja - itt-ott karcos, foltos, de ez nem gátolt meg a fotózásban. Fenn (1260 m) némi bohóckodás után elindultunk. Egy impozáns, négy szintes, vörös épület tűnt elő az utat szegélyező fák közül. Közelebbről nézve már elszomorító volt a látványa. 1928-ban adták át a faszerkezetű Sokolská bouda-t, mely olcsó szállást nyújtott turistáknak, síelőknek. A rendszerváltás privatizációhoz vezetett. A műemlék jellegű épület a nemzeti park szívében azóta felújítás, törődés nélkül állja a hó és víz támadásait. Ki tudja meddig? Nem hivatalosan azt tudtam meg, hogy tulajdonosa szándékosan engedi tönkremenni annyira, hogy már lehetelenné váljon felújítása. Egy kis pihenés következett, majd lanovkával visszamentünk a völgybe. Délután a közeli Trutnovba látogattunk el.